Egy kis történelem
Hévíz
Az ókori legenda szerint a Szent Szűz annak a keresztény dajkának könyörgő imádságára fakasztott forrást, aki egy lebénult gyermeket szeretett volna meggyógyítani. A mélyből feltörő tó meleg vizétől és a gőzölgő iszaptól a sovány, csenevész gyermektest teljesen felgyógyult. A legenda a római korból származik, az említett gyermek pedig nem más, mint Flavius Theodosius kelet-római császár, aki 391-ben a keresztény vallást saját birodalmában államvallássá nyilvánította. A fakasztott forrás azóta is táplálja a világon egyedülálló hévízi tavat.
A hévízi tó a világ legnagyobb biológiailag aktív, természetes gyógytava, eredete azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a Balaton környéki bazalthegyek is megszülettek. A víz csodás hatását már őseink is ismerték. A régészeti feltárások arról tanúskodnak, hogy már a kőkorszak végén is éltek itt emberek. Az egregyi dombon ma is látható műemlék templom az Árpád-korban épült, egyedülállóan megőrizve e letűnt kor emlékét. A hévízi tó a Tapolcai-medence vulkáni kúpjaival és a Tihanyi-félsziget forráskúpjával közösen 2003 januárjában felkerült a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság ajánlási listájára.
Egregy
Vajda Ákos körjegyző már 1925-ben felvetette Hévízszentandrás és Egregy egyesítését, ami a terjeszkedéshez szükséges területet is biztosította volna a fürdőhely számára. A két község kapcsolata egyre szorosabbá vált, s az 1943-ban elrendelt egyesülés a háború után hamarosan megtörtént. Egregy hosszú történelmi múltra visszatekintő önállósága ezzel ugyan megszűnt, de az 1992. május 1-jétől városi rangját elnyerő Hévíznek sajátos arculatú városrésze maradt.
A fürdőváros sajátos hangulatú külkerületébe (apartmanunkhoz közel - a szerk.) szívesen sétálnak el a gyógyhelyen pihenő vendégek. A város központjától másfél kilométerre fekszik a falusias hangulatát megőrző, hosszú ideig önálló település. Területe már a római korban lakott volt, amit a ma is látható, késő császárkori sírlelet, az ún. "római sír" tanúsít (Kr. u. IV. század). A közelmúltban lezajlott ásatások igazi szenzációt eredményeztek. A régészek által feltárt területen ugyanis több mint hét évezred leletei kerültek elő, a középső neolitikumtól a IX. századig. A legjelentősebb közülük az a kora császárkorból származó, közel ezer négyzetméter alapterületű, korridoros római villa, amely központi fűtéssel is rendelkezett.
Az egregyi Árpád-kori templomot az üdülőhely gyógyászati központjától 2500 méterre találjuk, a karmacsi-hévízi dombhát keleti lejtőjén. A templom az első pillantásra feltűnően precíz arányaival, nemes egyszerűségével, a pannon tájba való harmonikus beilleszkedésével kelti fel a figyelmet. A meghitt megjelenéssel összhangban állnak a célszerű, hosszú időre szóló építkezés mesterségbeli fogásai. Építésének ideje nem ismeretes. Első, 1341. évi okleveles említésénél jóval korábban készülhetett. A koráról szóló viták során kialakult nézet az építés időpontját a XIII. század második negyedébe helyezi.
A templom a környéken nagy mennyiségben fellelhető pannon homokkőből készült. Épülettömbje hosszanti elrendezésű, hármas tagolású. Nyugaton áll a magas torony, hozzá kelet felé az alacsonyabb és szélesebb hajó, a hajóhoz pedig az alacsonyabb és keskenyebb szentély kapcsolódik. A templom művészileg legszebb része a torony, amelyet nyolcszögű, úgynevezett "csürlős sisak" fed le. A román stílusú templomon a középkorban nem végeztek nagyobb átalakítást. Barokk átalakítása 1731-ben történt, s később többször is renoválták. Az Árpád-kori falusi kistemplomok legfejlettebb típusát mutató, s az egyik legszebb műemlékként számontartott templomot az 1964-65-ös renoválást követően korhű berendezési tárgyakkal látták el.